A Börzsöny Csúcsai - biciklivel

Akármilyen régóta is készültem a 27 csúcsra, nem sikerült alkalmas idõt találni a Börzsönybe való nyugodt elvonuláshoz, hogy egyben járjuk végig a hegyeket. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy a túramozgalom áprilisban véget ér. Így félkészülten augusztus utolsó hétvégéjén kezdtük meg a küzdelmet az idõvel, az idõjárással, az utakkal és magunkkal.

Az rögtön kiderült, hogy egy csúcshoz legalább egy órára van szükség, és ha nem rohanunk (ugyan hova rohannánk), akkor két egész napra. Ez pedig éppen ekkor nem volt. Nem baj.

Még el sem értük az elsõ csúcsot, máris vaddisznókkal találkoztunk.

Jellemzõen kétszer jártuk végig az utakat egy elágazótól fel a hegyre, majd vissza. Azért közben haladtunk is valamerre. A Kõkapu után a Karajsó következett, itt jöttem rá, hogy a szandál nem volt a legjobb választás. Bugyihó és Kámor. Csalán, párás idõ, de a sziklák és a kilátás gyönyörködtetnek. A Weinckheim-út levisz Király-kútig, finom a víz. A Hollófészek megtréfál, körbejárjuk a hegyet, végül egy holló útba igazít. Innen is szépen kilátunk. A legmagasabb csúcsok következnek. Pogányvár, Csóványos (nagy a tömeg és a zsivaj), a Nagy-Mána (Itt hagyjátok a bicikliket? Igen, miért ne? De azért legalább leláncoljátok? Á, innen nem viszi el senki.) gyönyörû, mint mindig, pompás szarvasokat látunk: Milyen jó az állatoknak, nem kötött pályán közlekednek az erdõben, arra mennek, amerre „akarnak”, mi meg csúcsról csúcsra, milyen hülyeség! Magosfa elõször, a bicikli marad. A Miklós-tetõ külön történet, útba igazítanak a fakitermelõ munkások, nyomjuk magunkba a szedret, lassít az aljnövényzet, visszaküzdjük magunkat a Magosfához, és ez a nagy halál. Éhes vagyok, de alig bírok enni. Szomjas vagyok, de nincs vizünk. Próbáljuk magunkat a folytatásra hangolni. A Nagy-Hideg-hegyre a piros háromszögön gurulunk át, ajándék út, visszaadja az életkedvet. Esteledik és esni kezd. Vacsorázunk. Az Inóc (a naplemente átszûrõdik a fák lombjai között, miközben esik) és a Magas-Tax még belefér a napba. Egy fa alatt alszunk a turistaháznál, néha esõre ébredek, bár úgy érzem, hogy egyáltalán nem alszom.

Reggel átvágunk a nyugati bércre. A Holló-kõ gyönyörû, mint mindig, a Vár-bükkön elõször járok. Borulok egyet. Csak egy pillanatra néztem el, hogy milyen mellettem az út, kiugrott a kezembõl a kormány és máris a földön voltam. A Magyar-hegyre csalánoson keresztül verekedjük magunkat fel, és újra mohos sziklák, és újra esik az esõ. Nagybörzsöny és a Hegyes-hegy orom. Fogy a som. Aztán sajnos el kell napolni a többi csúcsot, már csak a Nagy-Koppányra jut idõ. Fenséges a kilátás. Felhõk és hegyek. Meg kell állni enni. Hazaút két óra, társasági megjelenésre alkalmas állapotba hozom magam újabb két óra alatt. A megjelenés megtörténik, vágyom a Börzsöny után. A következõ hétvégén folytatjuk.

Szeptember 6. Nehezen veszem rá magam, ellep és lehúz a munka. A kikerics kiemel.

Még a kettes úton járok, máris egy ravaszdi fut elõttem keresztbe. Fenyves-hegy. A kilátóhelynél padok, majdnem összekeverjük a csúccsal. A Nagy-kõ-hegynél belekeveredünk a BEAC-os teljesítménytúrázók közé. Amíg egy irányba haladunk nem is baj. Visszafelé gyorsan Szokolya felé fordulunk. Felmerül a fekete mókusok agresszív terjeszkedése a vörösök kárára. Legalábbis a víkendesek ezt állítják. Gál-hegy, minden ház eladó, elsõ találkozás a vérszívó szemétládákkal. A kenyeret egészben nyomjuk, a hagymát is, meg a szalonnát. Hegyes-tetõ. Odaérve jövök rá, hogy visszafelé Nagymarosról is felmehettünk volna. Vissza a Tar Péterhez. Kóspallagon újra összefutunk a túrázókkal és a hegyen a vérszívókkal. Hasztalan csapkodok a fejem körül. Jön a Sas hegy. Negyed óráig keressük a csúcskövet (még itt sem jártam). Sós-hegyen átvágunk biciklivel. Kopasz, Márianosztra, fel a Gallára. Az utolsó csúcs, jutalom csoki a végén. Visszafelé Maroson meg kell állni enni.

Behunyom a szemem, vérszívók zümmögnek a fejem körül, de nem hajtom el õket, szarvas szökell, vaddisznó fut a csemetéivel, õz bámul rám. Behunyom a szemem, ázok, pocsolyát kerülök, sarat fröcskölök, biciklin ülök, tekerek, futok, sétálok fel-le. Behunyom a szemem, csalánban, somban, kikericsben, gombákon lépdelek. Nagy dózisban adagolom a Börzsönyt, minden bajra jó. Hálát adok, hogy itt élek mellette és látom minden nap.

- Juhász Gábor -