|
"Az 1900-as évek
felfedezői őserdőnek festik a Börzsönyt. Minden fa úgy nő, ahogy
akar és ahogy tud, amennyi helyet kiharcol magának. A mohapárnákkal
borított százados óriások körül seregestül tülekednek felfelé az
elszórt magról kelt fiatalok, a legkülönbözőbb életkorú ivadékok.
Összeroskadt hatalmas fatörzsek korhadnak szertedőlve, némelyiknek a
gyökere néz az égre, ahogy a vihar kifordította, de vastag
gyökérágaikról megint csak tömegestül hajt az új sarjadék. Cserepes
kérgű aggastyánok fogóznak össze terebélyes lombkoronáikkal, sötét
boltozatot formálnak s az állandó félhomály nedves hűsét terítik a
talajra"
Antalffy Gyula
(1957) - Börzsöny |
