|
- M
B 2 0 1 2 - B e s z á m o l ó
k -
Lászlószilvi
2012.01.22.
Nekem nem volt kedvem összesarazni a cipőmet, inkább a mély
hóban gázolást választottam.
A Börzsöny meseszép volt, itt a hó és a jég
uralkodott.
Délelőtt szikrázó napsütés, kék ég, tiszta magashegyi
élmény.
Köszönet a szervezőknek!
Gratula a résztvevőknek!
A Magas-Börzsöny túra bekerült a kedvencek közé!
Caca
2012.02.29.
Az
interneten böngészve találkoztam a Magas-Börzsöny túra kiírásával.
Elhatároztam, hogy nevezünk a túrára bajtársaimmal, hogy e túra
által is öregbítsük egyesületünk (Rongyosok Kulturális és
Hagyományőrző Egyesület Szent László tagozat) hírnevét. Kerestem
magam mellé megfelelően őrült bajtársakat. Így hát négyen
tervezgettük az indulásunkat, Svejk, Gump, Gergő és jómagam.
Beszéltem Kenyeres Oszkárral, többek közt az ő túráikon járjuk a
Börzsönyt, illetve immáron három éve részt veszünk a Kitörés
túrájukon is. Ő azt mondta, hogy: „Hűű Gabi ez egy nagyon kemény
túra ám” ugyan, ugyan, gondoltam magamban, majd mi jól
megmutatjuk.
Felvettem
a kapcsolatot Szabó Károllyal, és közöltem vele, hogy ott leszünk
január 21.-én
Elég
érdekesnek tűnt már a túra kezdete is, eleve 6,1 Km-t kellett
mennünk 610 m szintemelkedéssel, néhol térdig érő hóban ahhoz, hogy
egyáltalán odaérjünk a rajthoz… a Cseresznyefa parkolóig vitt minket
kedves bajtársunk Tibor, Ő volt a mi mentőegységünk, akinek ez úton
is köszönjük az egész napos
készenlétet.
Útban a
rajt felé Gump közölte velünk nem jön tovább, mert oda van a
térde…lekoccolt a Nagy-Hidegre, onnan Tiborunk kimentette. Maradtunk
hárman, már ekkor átfutott az agyamon, hogy vajon mit keresünk mi
itt, ez a túra során még megtörtént párszor. De itt vagyunk, mert
szeretjük a Börzsönyt .
Felértünk
a Csóványosra a rajthoz, igen kellemetlen hideg idő fogadott
bennünket. Itt is mint általában a túrákon feltűnést keltettünk a
katonai ruházatunkkal és felszerelésünkkel. Neveztünk, közben
megkérdezte tőlünk Károly, hogy rólunk beszélt-e néki Oszi? (ajjaj,
hírértékük van?) mondtuk lehet. Ettünk, ittunk, közben lefagyott a
kezünk…
Kilenc
órakor sikerült megindulnunk. A Pogányvárig igen magas hóban
nyomultunk előre, az után egyre kisebb lett és el is fogy teljesen,
hogy felváltsa a csonttá fagyott talaj. A Bodosházi-kút előtti igen
jelentős lejtő teljesen le volt jegesedve, nem volt egyszerű
lejutnunk az első EP-ig. A Tűzköves-forrásnál nem volt előre jelzett
EP, mint kiderült feltételes ponthoz értünk. Leértünk a zord télből
a tavaszba, igaz jöttünk lefelé több mint 500 métert. Kaptunk teát,
chipset, szaloncukrot, indulás tovább.
Úgy
nekiindultunk, hogy azonnal elkavartunk, nem mentünk át a raklap
hídon, de ez szinte minden túrán megesik velünk, de csak ott ahol
egyértelmű lenne a helyes irány…elbeszélgettünk a híd előtt.
Tévedésünkre rájöttünk és vissza találtunk a helyes útra a
Bangola-tető felé. Jó tempót tudunk menni a következő pontig, ami a
József főherceg emlékműnél volt. Nagyon tetszett ez a pont, volt ott
minden, fasírt, kenyér, házi befőtt, lekvár, pálinka, nem is akartuk
elhinni. Nagyon hangulatos volt és isteni pálinkát kóstolhattam.
Köszönet érte. Fénykép, köszönés, irány Magosfa.
Ezen a
szakaszon volt minden, erősseb, lazább emelkedők, közben ismét hóban
gyűrhettük a kilométereket, a hegyoldalban a csúszós ösvényeken. A
Sasfészek-bérc megizzasztott minket rendesen, de azért csak
felértünk a Magosfánál lévő EP-hez. Kaptunk pecsétet és csokit.
Kérdezi a pontőr, fényképezhet-e, mondtuk neki, miért ne, az én
telefonommal is készített rólunk képet, így lett nekünk is közös
fotónk. A kulacsainkban a víz már jégkásává változott, de nincs mit
tenni, inni kell…indulás tovább. Lejt menetben szendvicsevés, mert
nem akarunk időt veszteni.
Jó tempót
megyünk lejtmenetben, a következő EP-ig nincs emelkedés, aminek
örülünk, fogynak a kilométerek. A Bacsina-pataknál, a Börzsöny
Vulkánról ismerős pontőrök, újabb pecsét és itt iszunk először
bográcsban főzött teát, nagyon jól esett a jégkásánk után.
Megköszönjük, elköszönünk.
Közeledünk
Királyháza felé, de előtte egy éles jobbos és Dobó-bérc előtti
emelkedőt egyenletesen szuszogva másszuk meg. Odaérünk a következő
EP-hez. Jelesfa. Pecsét, tovább…Elértünk a Hárombarát-nyeregig,
utána egy balossal rátérünk az ételhordó útra. A Gál-rétnél átkelünk
a Kemence-patakon, amitől ugye vizes lesz az ember bakancsának
talpa, pár lépés, porhóval behintett jégpálya és már suhan is a
lábam a fülem mellett…régen estem ekkorát. Káromkodom, felsegítenek,
leporolnak. Itt már Gergő barátunkon látszanak a tünetek, nem fogja
bírni. Kérdezzük, mi van? Mondja, hogy oda van a bokája és fejben
sincs rendben, feladja. Adok neki térképet, elmagyarázom az utat
Cseh-várhoz, onnan nincs messze Diósjenő, de még bírja a tempónkat
és az EP-ig velünk tud maradni. A Cseh-várig tartó emelkedő nekünk
sem esik jól, megizzaszt. Ráadásul itt is le van jegesedve az
ösvény, előző esésemre emlékezvén kapaszkodok mindenbe, amibe csak
tudok. A pontnál begyűjtjük a következő pecsétünket, kapunk almát,
elköszönünk a pontőrtől és Gergő barátunktól (felhívjuk Tibort, megy
érte Diósjenőre) és hajrá.
Majszoljuk
az almát és számolgatunk, mennünk kell nagyon, hogy elérjünk a
Csóványost időben. Ennyi. Megindulunk rendesen, nyomjuk a távot
durván. Többször megelőzünk egy túra társat, ő is többször
visszaelőz minket, egyedül van, beszédbe elegyedünk, a túra végég
nagyrészt együtt maradunk. Sajnos a nevére már nem emlékszem a
sporttársnak , de ez úton is köszönjük neki, hogy a túra után
hazafuvarozott minket.
Bárány-bérc, Lóégés, elérünk a Foltán-kereszthez és a
Px-ről rátérünk a OKT jelzésre. Itt már megint van hó bőséggel. A
következő szakaszon beleszaladunk két komolyabb emelkedőbe, ez van.
Elérjük a gerincet a Haramia-lyuknál. Látjuk milyen közel a cél, de
nekünk még kerülnünk kell, eldörgölünk egy, két könnycseppet, ismét
megbeszéljük, hogy valószínűleg nem vagyunk teljesen
normálisak
Zombi
üzemmódban megyünk, megmásszuk a Hangyás-bérc csúcsát, Égés-tető,
Rakodó, pecsét, mosolygós pontőr. Loholunk tovább, a Lósóskás-rétig
megyünk lefelé rendesen. Számolgatunk megint, még oda érhetünk, de
nyomni kell. Utolsó EP Lósóskás-rét, a pontőr függőágyban, kérdezzük
nem fázik? Azt mondja, de. Még három darab szaloncukor van nála egy
szatyorban, kettőt elveszünk, elköszönünk,
rohanás.
Nézem az
itinert, még 3,5 km és 435 m szint, az durva, de még mindig csak az
Oltár-patak völgyében vagyunk, mi lesz ebből? Elérünk a Kőkorsóhoz,
körbe járjuk, ahogyan kell, megindulunk a szerpentinen, gondolom
magamban, nem is lesz olyan vészes… aztán megjött a gyilkos
emelkedő, a szerpentin csak altató
volt.
Na, ami ez
után jött, azt míg élek nem felejtem el. Egyre jobban szakadt a hó,
és ahogyan egyre feljebb másztunk erősödött a szél is. Olyan
hóviharba kerültünk, amilyet eddig csak filmen láttam. Ezt nem lehet
elmesélni, ezt csak az tudja felfogni, aki már átélt ilyet. Teljesen
elfogyott az erőm, szédültem, Svejk bajtársam ment előttem kb. 8-10
méterrel, eddig én diktáltam a tempót, most ő biztat…,hogy menjek,
már nincs sok hátra, eltűntek a nyomai, vízszintesen esett a hó,
süvített a szél. Nem láttam semmit a fejlámpám fényénél csak a
havat. Egyszóval iszonyat volt, ha egyedül lettem volna, ott
maradok.
Utólag
váltottam pár levelet Szabó Károllyal, ezt írta a viharról: „Titeket
már elkapott a hóvihar, ami nagyon megnehezíthette a végét! Még a
seprű, Mécs László Himalája hegymászó is azt mondta, hogy az az
utolsó szakasz nagyon kemény volt, teljesen magashegységi
körülmények uralkodtak ott a gerincen. Még fél 9 után is érkeztek
teljesen kimerült túrázók.”
Egy túra
beszámolóban olvastam: „A Börzsöny nem viccel”. Ez valóban így
van.
Felértünk.
El sem akartam hinni, mikor megláttam a toronytól nem messze lobogó
tüzet, itt a vége. Kérdeztem hány óra van. Mondják 19:30…,háát
srácok ez most nem jött össze. Mi nem jött össze? Hiszen itt
vagytok, ilyen csúnya időben…,menjetek az oklevélért, aztán igyatok
pálinkát. Nem kellett kétszer mondani, ittunk pálinkát, meleg teát
és teljesen rendbe jöttünk. Még előttünk volt a visszaút a
Cseresznyefa parkolóig…,Kérdezik, ha jövőre is meg rendezzük a
túrát, itt lesztek-e? Mondom, erre most nem tudok válaszolni, mert
igen meg vagyok viselve.
Négyen
indultunk, Svejk bajtársammal ketten mentünk végig, ez azért elmond
valamit. Összességében egy nagyon jó túra volt, egy igazi embert
próbáló menet, igaz a vége odavágott, de nagyon tetszett. Valóban
egy igazán extrém túrán vehettünk részt. Köszönet a szervezőknek a
korrekt hozzáállásért, a felcipelt teáért, az újból erőt adó
pálinkáért és azért, hogy ezt az őrületet így
kitaláltátok.
Most már
tudok válaszolni. Jövőre is ott
leszünk.
Kitartás!
bibor 2012.01.23.
2012.01.20
Fentről a csillagok, lent a lámpám világít a sötétben. A völgyben
csak a szél és én járok Királyháza óta. Az emlékmű szélharangjának
hangja sokáig elkísér. A Nagy-Mána gerincén a falvak fényei mellett
a jeges talaj átvált havasba. A hó a magassággal együtt nő; az
egybefüggő fehérséget csak egy róka lábnyoma törte meg előttem. A
Sasfészek-bércen, ahol összefújta a szél a havat meglepően mélyre
süllyedek. A vadromantikát csökkenti a sűrű köd és a süvítő szél, a
megpakolt nagyzsák a hátamon. Csóványost közelítve a fél térdig érő
hóréteget van szerencsém elsőnek kitaposni. A toronyszállóban
elfoglalom az első emeletet. A lefagyott fémlemezre megágyazok, két
hálózsák, kabát, sapka, sál,kesztyű, két zokni és jó éjszakát.
Később további vendégek érkeznek a Csóvi-szállóba sétáLós bácsi és
régészlány személyében. Majd még egy srác világít fel és kérdezi meg
van még hely? Persze, mindenkinek egy emeletnyi lakosztály jutott:)
Későn csendesedik a torony, aztán a szél zúgása
elaltat..
Magas-Börzsöny,
2012.01.21
Reggel
fél nyolcig feküdhetek, ritka ez szombaton.. A rajt már várja a
nevezőket, néhány korai felérkező a kilátást keresve felmászik a
torony tetejére.Elindulva Pogányvárig magas a hó, a lábnyomokban
lépkedek. Onnantól fokozatosan csökken, hogy a Bodosházi-kút előtti
mélyesést jégsiklásban lehessen megtenni. A Tűzköves- forrásnál
feltételes pont, forró teával. Az éjszaka miatt jégkásás vizemmel
kifejezetten jól kiegészítik egymást. Kis zacskókban chipset és
szaloncukrot is kínálnak, de a reggeli két bundás kenyér után nem
vagyok éhes.
Piros négyzetre áttérünk és kezdek megsülni. 7
rétegnyi felsőruha van rajtam, alul is két nadrág mintha az
Északi-Sarkra készültem volna. Felérek a József főherceg emlékműhöz,
ahol Vagdalthús pontőrködik. Rég játszottunk már ilyet, hogy ő
pecsétel, én pedig nevezőként kirándulok. Terülj-terülj padocskámat
varázsolt az erdőbe fasírttal, befőttel, almalekvárral, kenyérrel,
pálinkával. Megszabadulok két vastag rétegtől, s így már mozogni is
bírok:) Mégis nehezen indulok tovább erről a kiváló
pontról..:)
Oldalazás után még egy feltételes pont. Magosfa
könnyedén megvan. Megeszem a csokit, utána pedig szinte ajándék
kilométerek következnek a Z /Z+-en ahol talán a legjobban járható
volt a terep. A Bacsina-pataknál váci pontőrök forró-langyos-hideg
teával szolgálnak, ki milyet kér.
A Düle-kaszáló környékén
kezd kiolvadni a dagonya, de még istenes:) Dobó-bércen süt a nap,
mintha tavasz lenne. Elnéptelenedik az útvonal, csak Börcsök Andrást
látom hol közelebbről, hol távolabbról előttem. Jelesfán újabb
csoki, de ezt elteszem tartaléknak a végére. A Hárombarát-nyeregtől
koccanás, néhol toccsanás a sunyin megbújó vízbe a Z-ön. Gál-rétnél
esés nélkül keresztezni a jeges aszfaltot nekem a túra legnehezebb
része volt.. Csehvári kitérő során kérdezi a pontőr ki üldöz, mert
négyen voltak addig ott.
A PX dózeres szakasza egybefüggő
jég, csúszkálás. Foltán-keresztnél utolérem az előttem lévőket.
Jelzést és talajt váltunk, jég helyett havas borítás. Az
Árvai-réttől ismét PX, ahol a mélyebb hóban csak Vadmalac lábnyomai
vannak előttünk. Szerencsére nemsokára 6-8 fős kiránduló csapat jön
szembe, így onnantól ismét taposott hóban mehetünk. Kiérünk a KP-ra
ahol Vagdalthús jön szembe, aki már végzett a szolgálattal. Ő is
Csóványosra tart, én is, csak én kis
kitérővel..:)
Égés-tetőről lefelé ideális terepet kínál a hó,
ilyen könnyen még sose értem le. Rakodótól szintén jól lehetett
haladni, bár néha magasugrás, távolugrás is volt a fák miatt. A
Lósóskás (Fekete) –rét pontőre kényelmesen feküdt hintaágyában a
Fekete-patak mellett.Bár gyanítom, a Fekete-tengernél jobban érezte
volna magát:)
Innentől csúszkálás következett a változatosság
kedvéért. Kőkorsó környéke azonban ismét havas volt. A szerpentinen
M.Laci szinte állva hagyott úgy, hogy 10 óra után indult.. =)
Lábnyomból-lábnyomba lépve csak elkopik a K3. A P3-höz érve már csak
kis séta van hátra. Jóval kijártabb a csúcs környéke, így könnyedén
feljutunk a toronyhoz, ahol lobog a tábortűz. Ennek még meleg
szempontjából van jelentősége, hiszen világosban indulhatunk lefelé
is. Pontos célidőt elfelejtem megnézni, de sacc/kb. 8 óra
plusz/mínusz pár perc alatt értem be.
Ezúttal
is köszönöm a szervezést, nagyon jól éreztem magam! Szeretem ezt az
unalmas átkötő szakaszok nélküli túrát:) Remélem jövőre is lesz és
maradhatok 100%-os teljesítő:)
Csóványos
2012.01.22.
Magas-Börzsöny
Pár hónapja akciósan vettem egy
bakancsot, túra előtt kétszer volt a lábamon. Mindkétszer
Csóványosra mentünk 40 km és 2000 szint feletti túrán. A
jobblábas tökéletes volt, sajnos a bal sarkamat kellemetlenül
nyomta, ezért a túra előtt leragasztottam. Diósjenőről mentünk föl a
rajthoz, az út sok helyen kellemetlenül jeges volt, ezért a kilátó
meglátogatása után felvettük a csúszásgátló eszközünket. Kb.
700
m felett kellemesen télies volt a táj. A
rendezők és a pontőrök kedvesek és rutinosak voltak. Az előzetesen
beharangozott frissítők rendelkezésünkre álltak. A meredek lemenetek
bal lábamnak kellemetlenek voltak. Magosfa után 20 éve nem látott
ismerős jött szembe. A zöld keresztről való leereszkedés is
nehézkesen ment, a Bacsina-pataknál lévő korombeli frissítő
személyzettel is elbeszélgettünk az egykori fakilátós,
Bugyihó-kilátós időkről. A zöld kereszt alsó részén rettenetes sár
lett volna ha 2 fokkal melegebb van. A zöld jelzésen lefele
különösen nagy hasznát vettük a csúszkának. Cseh vár után ahogy a
piros x-re emelkedtünk ismét egyre téliesebb lett a környék. Még a
Rakodó előtt éhség miatt tartottunk egy szünetet, innen folyamatosan
mérsékelt tempóban értünk célba kevéssel 9 órán belüli idővel.
Tavaly nagyon ízlett a célban a Jagermaister, most szabadkoztunk,
hogy csak gyümölcspálinka van, ez is kellemesen átmelegített. Lefelé
óvatosan mentünk, főleg a Kárpátok kulcsosház előtti meredek részen.
Elérve a műutat, még 90 percünk volt Szokolyára érni buszhoz. Ez
sikerült volna, de szeremcsére Királyrét előtt 2 km-rel túrázók
felvettek. Köszönjük a lelkes, odaadó szervezést. A túra a
kényelmetlen lábbeli miatt sajnos nyögvenyelősre sikeredett.
Ha nem lesz sáros, esős idő szeretnénk eljönni erre a túrára máskor
is.
botosember 2012.01.27.
Edzésen
(felsőtestre is gyúrunk vazze!) beszélget előttem Karcsi és Balázs,
hogy hogyan lesz a Magasbörzsöny. Mikor koderül miről is an szó, már
tudom, hogy ott a
helyem!
Andi
párommal terveztük a részvételt, de szegény pára elfáradt a heti
terhelés alatt - igaz én is -, mert 5:50-kor csörgött az óra Pomázon
és sikerült 7:17-kor felkelni. ennyit a 8:30-as indulásról, főleg
mert akkor még csak Dunakeszi magasságában jártam. Ennyit a 9:30-as
indulásról. Kilenc után indultam a Cseresznyefa pakolóból
lóhalálában felfelé, amit csak tudtam megkocogtam, mert nem tudom
miért, csak 4 km-re emlékeztem a csoviig. Rakodónál döbbenten néztem
a táblára írt 2.4km 40perc feliratot. No akkor terep/felező
kikapcsolva, pörgessük a kerekeket! Karcsi éppen kikászálódott a
sátorból, mikor kerek szemekkel rámcsodálkozott, hogy mit is akarok
(később mondta, hogy a bordásfalon lógva nem látszott rajtam túrista
múltam), de én tudtam! 10:10-kor indultam
el.
50m után
összefutok Gránicz Janivékkal, kicsit beszélgetünk, majd eszeveszett
tempóban futok tovább lefelé. Mécs Lacit hamar utolérem, söprű
besöpörve. Mit mondjak, nívós túra, ahol Mécs Laci söpör
:) futok tovább, hamar leérek a völgybe, kicsit
Megyerivel is beszélgetek, de aztán érzem még a lendületet, ami egy
fagyos kövön megtörve vízbe kényszerít. Kétszer is. Féllábszárig
merülök, de a kellemes völgyi "nyárban" hamar kicammogom a vizet és
ismét meleg dunszt van a cipőben. Finom csipszelés után a piros
négyzeten két fiatal után sietek, de megelőzve őket nem látok
jelzést, mehetek vissza 100 métert. Felfelé igen szemléletes volt a
földi magasságkülönbségből adódó hóviszony: lent napsütés, feljebb
jegesedett, majd hódara és a gerincen átfordulva hirtelen 5-10-20cm
hó. Meg persze cudar szél
néhol.
17km-nél
mondják az időt: 12:40. Király vagyok! 8-as átlag! Már ekkor
rájöhettem volna, hogy agyilag kezdem megadni magam, ha ezt
fennhangon gondolm át és figyelmeztetnek jobb állapotú társaim.
Továbbra is lefelé kocogás, felfelé sietés, de sajnos a térdeim
23
km után már kezdik megadni magukat, már lefelé
sem engednek "rongyolni", csak óvatos apókás
döcögés...
Kék
négyzeten Asterix módjára pörgetek felfelé (na jó, gyorsan
gyalogoltam), előttem 4 gyalogos, de alig közelednek. Ezek meg KIK?
No KIK? Csóványos család és Őrsi család. Elhagyva őket megint a
télbe jutottam, de most alcsonyabb gerincen kellett átbukni, hamar
eljött a tavasz és újabb ismerősök: Borosnyai Balázs. Azt mondja nem
megy neki, de alig bírom elhagyni. Csehvárnál talákozom az
öccsével.
Zsotyeket
érem utol Foltán-kereszt felé, majd tanácstalankodom az iránnyal -
meg el is fáradtam- visszaelőzött és már nem is erősködtem vele,
ballagtam mögötte egy darabig. A kereszt utáni plató sarkvidéki
körülményei közepette hangokat hallottam hátulról. Kerekes Csabiék
kocognak felfelé. Még Csehvár előtt hagytam el őket, csodálkoztam is
rajta/magamon! Mire rátértünk a Px-re, kezdett hatni a 4 szelet
csoki+kóla+hóevés, tapadtam a fiatalokra... Hamar rájöttem miért is
vagyok gyorsabb náluk, hát nincs BOTJUK! Gumimód követem őket, hol
eltávolodnak, hol behozom, Rakodónál összeérünk. Fekete réten Csabi
élre állt, gyenge emelkedő, kellemes tempó, de egyszer csak megáll
és gyalogol.
"No! Nem
megállni, nyomjad!" -mondtam, mert még buzgott bennem a 2 Snickers.
Mire a
párja megmagyarázta:
"Csabi
pulzusra fut."
"Ugyan
már, erre a kis időre?! Nyomjad ahogy kifér!" - adtam a profi
tanácsot :)
Ők jó
firma módjára nem hallgattak rám balekra, így kezdtek elmaradni.
Utol értem Bíborékat is a kék háromszög közepén, mikor is már kezdte
combomat a görcs rángatni - Bíbor kínálta a kalciumot, de se idő, se
értelem nem volt már- hajtottam a 6:00-s teljesítményért! Ehhez az
kellett volna, hogy 30 perc alatt felérjek a csovira... Mire a
gerincre értem hörögve vettem levegőt, szám remegett a hajszától,
lábaim időnként görcsbe álltak, de mentem rendületlenül. Mégegy
emelkedő. Mégegy? És ha mégegy jött volna,
összesek.
Nagyon
örültem a cél tüzének, padlón voltam. Rita meg is jegyezte, hogy egy
ilyen vén papa, minek erőlködik... Karcsiék is meglepődtek az
időeredményen, míg én elkenődtem. Nem azért, mert Vadmalac 2 perccel
jobbat ment, jobb nálam, hanem mert nem sikerült a 6 órás
teljesítés. Sokat lehetett volan még hozni, főleg lefelé, de ennyit
bírtam: 6:20
Köszönöm
a túrát, kegyetlen jó volt! És jó volt találkozni így év elején a
sok ismerőssel. Jövőre ugyan itt!!! De már lassabban a rajba fel
:))
| |
|